100 éve született az első nagy magyar játékvezető
1921. június 28-án született Zsolt István, a magyar labdarúgó-játékvezetés történetének egyik legnagyobb alakja, az első „nagy” magyar játékvezető.
Zsolt István egész fiatalon, 16 évesen tette le a játékvezetői vizsgát, akkoriban ehhez belügyminiszteri engedélyre is szüksége volt. Játékvezetői pályafutása 1937-ben kezdődött, és egészen 1971-ig tartott. Az NB I-ben 1950-ben debütált, egy évvel később a FIFA is felvette játékvezetői keretébe. Sikerekben gazdag pályafutása során világ- és Európa-bajnokságokon 12 mérkőzésen működött közre, míg itthon 195 élvonalbeli mérkőzést dirigált.
Az 1954-es világbajnokságon sokak szerint esélyes lett volna a döntő vezetésére, de miután a magyar válogatott bejutott a berni fináléba, nem kaphatta meg ezt a mérkőzést. 1958-ban és 1966-ban is ott volt a vb-n, utóbbin a nyitómeccset bízták rá. Négy olimpián bíráskodott, míg 1965-ben a KEK-döntőt, 1966-ban a VVK-döntőt bízta rá az UEFA.
1974-től az MLSZ elnökségének tagja volt, 1974-1979 között pedig az MLSZ Játékvezető Bizottságának elnöki tisztségét viselte.
Zsolt István nemcsak a pályán nyújtott kiemelkedő teljesítményt: 1974 és 1986 között több könyve is megjelent, ezekben a labdarúgásban töltött évtizedei során gyűjtött emlékeit írta le nagyszerű stílusban. Civilben a Nemzeti Színház főügyelőjeként dolgozott. Sokat köszönhetett annak, hogy jól beszélt angolul, a londoni olimpián kapott szerepéről később így beszélt:
„Engem a helsinki olimpia előtt tolmácsnak küldtek ki két olyan csodálatos magyar játékvezetővel, akiknek, hogy a táskáját vigyem, arra sem voltam méltó... És annak ellenére, hogy a legkisebb inkorrektséget is elkövettem volna velük szemben, az olimpián már én szerepeltem, és nem ők! Sir Stanley Rous (az angol labdarúgó-szövetség nagyhatalmú vezetője) ugyanis kijelentette: számára elsősorban az a fontos, hogy beszélni tudjon a kiválasztott játékvezetőkkel, a többi csak ráadás.”
A mindig korrekt játékvezetőt 1965-ben az UNESCO által alapított Fair Play-díjjal tüntették ki. Az aktív bíráskodástól 1971-ben, a Budapesti Honvéd–Újpesti Dózsa mérkőzéssel búcsúzott. 1991. május 7-én hunyt el.