Oktatási anyag az együttműködésről

Néhány terület:

• Az asszisztensek olyankor is közbeavatkoznak egy szabálytalanság megítélésében amikor a játékvezető tisztán látja az esetet és egyértelműen döntött a játék továbbengedéséről, vagy megszakításáról. Az asszisztens a kisegítő jelzés (szabad kézzel), vagy szabálytalanság esetén keresse a játékvezető tekintetét és az előzetesen megbeszéltek szerint járjon el. Természetesen az egyértelmű esetekben azonnali segítséget adhat melyet a játékvezetőnek célszerű figyelembe venni. Volt olyan mérkőzés ahol 12 szabálytalanságot intett az asszisztens.
• Az asszisztensek egy része nem megfelelően alkalmazza a nemleges jelzéseket. Valami feltűnési szándékkal sokszor teljesen fölöslegesen látványos karmozdulatokkal mutogatnak. Az erre vonatkozó előírás egyértelmű: A „szabad” kéz használatának leszűkítése nagyon éles döntésekre, de ilyenkor is diszkrét jelzés, és csak akkor, ha van látáskapcsolat a játékvezetővel.
• A büntetőterület környékén történt szabálytalanságnál az asszisztens nem néz a játékvezetőre – aki közben a kaputól 17 méterre jelzi a szabálytalanságot – és befut a büntetőterület alapvonal sarkára, büntetőrúgást jelezve. A játékvezető nem kérve az asszisztens véleményét marad eredeti döntésénél. Súlyos összműködésbeli hiba mindkettő részéről.
• A játékvezető döntési területén (átlóban) a labda elhagyja az oldalvonalat. A játékvezető inti a bedobás irányát 5 méterről, amikor a 40 méterre álló asszisztens – nem nézve a játékvezetőre – ellentétes irányt mutat. A játékvezető pedig ennek hatására megváltoztatja ítéletét. Nagyon csúnya képet mutat a nézők felé is és szakmailag is nehezen magyarázható.
• Úgy jelzi az asszisztens a cserét, hogy előtte nem jelentkezik nála a csere játékos és nem ellenőrizte a felszerelését. „Természetesen” a csere késik, mert a játékoson nyaklánc, gyűrű van. Kínos a várakozás, vagy a csere elhalasztása.
• A leshelyzetek megítélésénél néhány asszisztens akkor is hosszan kivár, ha egyértelműen a lesen lévő játékos fogja megkapni a labdát, nincs más támadó a környéken. Kérem ilyenkor ne „borzoljuk” a játékvezető, játékosok, nézők idegeit. Téves az a felfogás, hogy meg kell várni a labda érintését. Az idevonatkozó utasítás szerint egy leshelyzetben lévő játékos akkor büntethető mielőtt megjátssza, vagy érinti a labdát, ha a játékvezető véleménye szerint nincs egy másik, nem lesen lévő csapattársa, akinek lehetősége van a labda megjátszására.
• A játékosok egy része – tisztelet a kivételek (ebből van több) – szívesebben mondja el véleményét az asszisztensnek egy leshelyzet megítélése után, mint a játékvezetőnek, aki már a játékkal van elfoglalva. Ez egy-két esetben a televízióból is látható, amit a nézők a lelátón is hallanak. Az asszisztens azonban nem reagál rá, majd a mérkőzés végén tagadja, hogy eljutott hozzá a hang. A játékvezető asszisztenseknek segíteniük kell a játékvezetőt, hogy a mérkőzést a játékszabályoknak megfelelően vezesse. Ha a játékvezető látókörén kívül olyan szabálysértés történik, ami figyelmeztetést vagy kiállítást von maga után, azt az asszisztensnek jeleznie kell. Ne felejtsük, hogy figyelmeztetéssel járó szabálytalanság, ha szóval vagy mozdulattal bírálja a játékvezetőt. Kiállítandó az a játékos, aki goromba, durva vagy sértő kifejezéseket illetve mozdulatokat használ. Ugyanakkor nem megengedhető, hogy a játékvezető nem néz vissza, magára hagyva az asszisztenst és a reklamáló játékost.
• Előfordul, hogy egy csatár egyedül vezeti kapura a labdát a védő pedig mögötte fut, majd a támadó elesik. A legjobb pozícióban általában ilyenkor a közéjük belátó asszisztens van. Egy segítség nagyon jól jöhet ilyenkor a játékvezetőnek a szabálytalanság megítélésére, néha a lap színére vonatkozólag is. Ezekben az esetekben - a nyilvánvaló gólhelyzet megítélésénél - az asszisztens gyakran jobb helyzetben van. A játékvezető pedig ne az akció után fusson, hanem a játékosok vonalából kimozdulva igyekezzék közéjük látni.



A fenti néhány gyakorlati példa azt mutatja, hogy a mérkőzés előtt ezek a nagyon fontos kérdések nem kerülnek megfelelő hatékonysággal megbeszélésre.

A MÉRKŐZÉSÉRT ELSŐDLEGESEN A JÁTÉKVEZETŐ FELELŐS.

Nyomatékosan kérek mindenkit az összműködés lényeges javítására, mert a fenti példák nem növelik tekintélyünket, tekintélyeteket sem a csapatok, sem a szakma, sem pedig a közvélemény előtt.

További működésetekhez sok sikert kívánok.

Budapest 2006. október 26.

Sportbaráti tisztelettel:


Ring János
instruktor

Vágner László
JB elnök