Ma 60 éves Puhl Sándor
Kerek évfordulóhoz érkezett a legmagasabban jegyzett magyar futballbíró. Puhl Sándor mindmáig az egyetlen magyar játékvezető, aki világbajnoki fináléban bíráskodott. Az 1994-es labdarúgó világbajnoki döntő játékvezetője 2015. július 14-én ünnepli a 60. születésnapját.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottságának jelenlegi alelnöke július 14-én, kedden ünnepli a 60. születésnapját. Tizenöt éves korában tette le a játékvezetői vizsgát, majd fokról fokra lépett feljebb a ranglétrán. Az élvonalban a Vasas–Csepel mérkőzésen (3-0) mutatkozott be 1984-ben a Fáy utcában. Tartalmas pályafutása során 225 NB I-es találkozón fújhatta a sípot.
A nemzetközi vérkeringésbe 1988-ban kapcsolódott be FIFA-kerettagként. A csúcsra hat év múltán ért fel: ő vezette a brazil–olasz döntőt a paraguayi és az iráni asszisztenseivel. A pasadenai Rose Bowl lelátóin 94 194 néző foglalt helyet, az összeállítások ma is jól csengenek:
Brazília–Olaszország 0–0 – 11-esekkel: 3–2
Brazília: Taffarel – Jorginho (Cafu, 21.), Aldair, Márcio Santos, Branco – Mazinho, Mauro Silva, Dunga, Zinho (Viola, 106.) – Romário, Bebeto
Olaszország: Pagliuca – Mussi (Apolloni, 35.), Baresi, Maldini, Benarrivo – Berti, D. Baggio (Evani, 95.), Albertini, Donadoni – R. Baggio, Massaro
Két évvel később az Anglia–Németország elődöntőt dirigálta az Európa-bajnokságon. A következő esztendőben, 1997-ben a Borussia Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája döntőjében (3-1) bíráskodott. Az volt a második európai kupafináléja, ugyanis 1993-ban is ő vezette az ugyancsak Borussia Dortmund–Juventus párharcot az UEFA Kupa-döntőben (1-3).
A labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó szervezet (IFFHS) sorozatban négyszer választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997). Az ezredfordulón fejezte be a bíráskodást.
Ars poeticája: A játékvezetőnek az a küldetése, az a hivatása: a rá ruházott hatalommal élve hozzájáruljon ahhoz, hogy a játéktéren kívül tartózkodók a létező legjobban szórakozzanak.
Isten éltesse erőben, egészségben!
A nemzetközi vérkeringésbe 1988-ban kapcsolódott be FIFA-kerettagként. A csúcsra hat év múltán ért fel: ő vezette a brazil–olasz döntőt a paraguayi és az iráni asszisztenseivel. A pasadenai Rose Bowl lelátóin 94 194 néző foglalt helyet, az összeállítások ma is jól csengenek:
Brazília–Olaszország 0–0 – 11-esekkel: 3–2
Brazília: Taffarel – Jorginho (Cafu, 21.), Aldair, Márcio Santos, Branco – Mazinho, Mauro Silva, Dunga, Zinho (Viola, 106.) – Romário, Bebeto
Olaszország: Pagliuca – Mussi (Apolloni, 35.), Baresi, Maldini, Benarrivo – Berti, D. Baggio (Evani, 95.), Albertini, Donadoni – R. Baggio, Massaro
Két évvel később az Anglia–Németország elődöntőt dirigálta az Európa-bajnokságon. A következő esztendőben, 1997-ben a Borussia Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája döntőjében (3-1) bíráskodott. Az volt a második európai kupafináléja, ugyanis 1993-ban is ő vezette az ugyancsak Borussia Dortmund–Juventus párharcot az UEFA Kupa-döntőben (1-3).
A labdarúgás statisztikájával és történetével foglalkozó szervezet (IFFHS) sorozatban négyszer választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997). Az ezredfordulón fejezte be a bíráskodást.
Ars poeticája: A játékvezetőnek az a küldetése, az a hivatása: a rá ruházott hatalommal élve hozzájáruljon ahhoz, hogy a játéktéren kívül tartózkodók a létező legjobban szórakozzanak.
Isten éltesse erőben, egészségben!